Tudom, hogy nem ez a lényeg, de sajnos eszembe jutott, hogy igazából nem is tudom, hogyan kell kiejteni José van Dam nevét. Hozé vagy Zsozé? Mert a neve eredetileg Joseph, az nyilván zsozef volna, de mihez kezdjünk ezzel a Joséval? Úgy értem, hogy ez Carmen-előadásokban és lemezeken is probléma, don José, az spanyolosan vagy franciásan ejtendő, a történetnek vagy a történet nyelvének megfelelően. Van olyan felvétel, ahol mindkét változatot használják, attól függően, hogy kivel beszél a boldogtalan tizedes.

Nem ez a lényeg, de akkor mi? Hogy gyönyörű hangja volt. Hogy gyönyörűen tudott bánni vele, és hogy mégis ő képviselte valahogy a normalitást a színpadon vagy filmen. A Don Giovanniban Leporello, semmi különös, ha eltekintünk attól, hogy ő volt mi. Úgy nézte az eseményeket, mint mi, fejcsóválva, naná, hogy fejcsóválva, hiszen esélye sem volt rá, hogy ő legyen a pokolra szálló szexszimbólum. Nem test, még csak nem is hang kérdése, ez a darab, ő az, aki szól don Giovanninak, amikor meghívja őt a kőszobor viszontvacsorára: jaj, jaj, mondja azt, hogy nincs ideje rá.

Vicces ember, de hát viccesek vagyunk, amikor bátornak kellene lennünk.

Mindenki kedvenc basszbaritonja, karmestereké is, Maazel mellett Karajan is állandóan vele dolgozott volna, még Sarastróra is rávette, pedig hiányzott alul a megfelelő hang, és lemezen ez kínos. Meg is szűnt a nagy együttműködés, ha jól emlékszem, egy Don Carlos körül, ahogy utálatos nekrológokban szokás mondani, most majd, egy égi színpadon újból…

Beírtam a nevét és a kiejtést az interneten, azt javasolta, hogy mondjam jozénak, j-vel. Nehéz így okosnak lenni.