Minimum érdekes. Mint a címe: Ha tudnék, beléd rúgnék. Egész film alatt azt vártam, kinek vágják le a lábát, de a cím ebből a szempontból átverés. Női film nőkről, nőrendező, női világkép, ennek megfelelően a nézőtér fele magára ismer, a másik fele megrémül, és a lelkiismerete is dolgozni kezd. Lehet, hogy nem mindenkinél ennyire rémes a helyzet, de legalább világos választ kapni a népességfogyásra. Ha ennyire kimeríthetetlen szenvedésforrás az élet, különösképpen a gyermeknevelés, akkor érthető, hogy nem erőltetjük a dolgot. Ehhez képest a Rosemary’s Child kedélyes kis történet az egy emelettel lejjebb lakó sátánról. Abban legalább tudja az ember, hogy mitől szenved, és nem olyan, mintha ez volna az élet célja és értelme, céltalansága és értelmetlensége.
Minimum érdekes, de közben Rose Byrne meg minimum Oscar-díjas, annyira dolgozik, és annyira messze jutott attól, mikor még Brad Pitt fenekét stírölte a Trójában. És Conan O’Brien? A fejhangú showman, aki mindig vihog a YouTube videókon? Nem is csak átmegy a vásznon, nem is kis szerepben, hanem rendes, nagy feladattal. Néztem, hogy van-e valami színészképzős múltja, de nincs. Vagy mindneki tud filmszerepelni, vagy tényleg tehetséges.
A kérdés persze nem ez, hanem szegény szüleink. Ők vajon hogy csinálták? Hogyhogy itt vagyunk, és moziba megyünk?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.