Miért tat ez ilyen sokáig? A darab címe Az államtitkár, a szerző Alexandre Bisson, az előadás helyszíne a Pesti Színház, ideje pedig… Végtelen?

Annyi azért nincs benne. Persze, szép, amikor a színház saját magára emlékezik, a Vígszínháznál ez már hagyomány, nem először révednek a dicső múltba, bár eddig inkább zenés darabokkal tették, Popfesztivállal, meg Szent István körúttal. Az államtitkárt is játszották, több, mint száz évvel ezelőtt, érezni is; hogy hú, de poros, de poros, bár próbálnak port törölgetni, és aktuális poénokat elhelyezni kihelyezett ülésről, és hasonlókról.

A közönség hálás. Mivel értük megy a játék, lehetne ennyi elég.

De nem elég, hanem sok. Már a második felvonás végén sem értettem, hogy lesz ebből harmadik, majdnem kész a történet, akiknek egymásba kell szeretniük, már egymásba szerettek, akit ki kell nevezni, kinevezték, még tíz perc kell, hogy a félreértések megnyugtatóan tisztázódjanak. Ehelyett szünet, majd fölmegy a függöny, még új szereplő is érkezik, vállán egy szarvas lábszárával. Nem megoldhatatlan helyzet, de akkor sokkal feszesebben és sokkal pörgősebben kellene rendezni, nem így, ahogy Máté Gábor.

Drukkolok neki, hogy legyen élet a színigazgatás után is, de akkor tessék tehetségesnek lenni.