Már azt a kurátori gondolatot sem értettem, hogy mivel a Várba és a Budapest Történeti Múzeumba elsősorban külföldiek járnak, ezért hozzunk létre itt egy olyan kiállítást, ami őket nem nagyon érdekli, hátha akkor megindul a belföldi turizmus.

Biztos?

Majd kiderül, én drukkolok, de tartok tőle, hogy ahhoz az Irány a galaxis kevés lesz.

Azt a gondolatot sem értettem, hogy ez elsősorban nem egy retró-kiállítás, mert nekem annak tűnik, volt egyszer egy űrkorszak, űrhajósokkal, űrjátékokkal, űrbabákkal, űrdiscóval. Az is a kiállítás végső tanulsága, hogy ez elmúlt, az igazi űrhajós-hősök helyét átvették a Luke Skywalkerek, illetve azok, akiknek eszében sem volt űrutazni, Conan, a barbár.

Meglátjuk. Nem mondom, hogy hatástalan az egész, aki élt akkor, amikor Farkas Bertalant fellőtték, ráismer a tárgyakra, és örül, hogy nahát, neki is volt ilyenje, jelvény, póló, mütyür. Emlékszem, hogy lehetett kapni kislemezt, Farkas Bertalan hangjával, de azt már elfelejtettem, hogy a B oldalon az Asztronauta együttes játszott Pressert. Valamiért nem használják a művészet tartósító erejét, kevés a valódi műtárgy, pedig az talán érdekesebbé, vagy a nosztalgiánál egy kicsit elevenebb érzéseket keltővé tehetné a kiállítást.  

Akkoriban az egész talán fontosabbnak tűnt. Nem értettük, mi értelme van Holdra szállni, illetve láttuk, hogy propaganda, de tudtuk, hogy a Földtől elszakadás már Az ember tragédiájában is benne van, és ott még nem sikerül. Nekünk meg igen, Madáchnak nem volt igaza. Lehet, hogy akkor a végén sem lesz probléma az eszkimókkal és a fókákkal?