Vannak lemezek, amelyeket az ember a borítójáért vesz meg. Mi másért? Arthur (a borítón Artur) Rubinstein zongorázik, hangsúlyozottan új felvételen. Csak hát 1976-ban készültek ezek az új felvételek, amikor Rubinstein 89 éves volt. És nem korának megfelelő nehézségű darabok, Beethoven és Schumann, az utóbbitól a Fantasiestücke, nyolc rövidebb darab, de köztük van a Traumes Wirren, amivel valaha Kocsis és Richter gyorsasági versenyt rendezett – persze, nem nyilvánosan.
A képet Evelyn Hofer készítette, gyönyörű portré, de valahogy többet árul el, mint Rubinstein szeretné. Nemcsak ez a furcsa, gőgösnek tetsző arckifejezés, meg az idétlenül a kamera felé fordított karkötőóra, de a kezek, azok a nagy göbök az ujjak tövében. Hát lehet ilyen idős kezekkel jól játszani?
Lehet. Hajjaj. Rubinstein épp egy turné után van, azt ünnepelte, hogy hetven éve adta az első koncertjét Amerikában. És még mindig játszik. Elegáns, pontos, és még a Traumes Wirren is gyors és könnyed, nem száguld, de kavarog. Nem azt mondom, hogy nem hallatszik a játékán a kor. Épp ellenkezőleg: hallatszik. Attól szép.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.