De ki nyilazta le a nyilazókat? Mert a legenda nemcsak azt mondja, hogy Attila egy folyóban van eltemetve. Hogy melyik folyóban, azt nem tudni, de a folyók kibabrálnak az emberekkel, a németek is lelkesen keresik a Rajna kincsét, de sokszor rossz helyen, hiszen a Rajna ma már nem ott folyik, mint ezer éve, a szabályozások előtt. Attilánál azt sem lehet tudni, hogy melyik folyó, merre folyt, és hogy egyáltalán a vízbe temették-e. A legenda szól a hármas koporsóról, és szól arról is, hogy a temetésen résztvevőket aztán sorra lenyilazták, hogy el ne árulják, hol alussza örök álmát a nagy király.
De ki nyilazta le a nyilazókat? Aztán ki nyilazta le a nyilazók lenyilazóit? Vagy így indult el a hun birodalom felszámolódása, te is tudsz valamit, szitty, te is, szitty, a végén nem maradt senki?
Azért nemcsak a hülyeség maradt meg a Nemzeti Múzeum Attila-kiállításáról, mert itt ez a Gárdonyi-vers, Éjjel a Tiszán. Nem nagy költészeti adottságokkal, de erőteljes képekkel dolgozik, éjjel furulyál a halászfiú a bárkában, pont Attila sírja fölött. Ez az utolsó versszak:
Koporsója arany, ezüst,
s vasból van a burkolatja.
És a hármas koporsóban
a király a dalt hallgatja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.