Mindig tetszik, ha emberek az előző életeikre, vagy valamelyik előző életükre emlékeznek, bár furcsa, hogy többnyire uralkodók meg magas rangú katonai vezetők voltak. Arra ritkán emlékeznek vissza, amikor a föld alatt kellett egész nap bányászniuk, és mindennap négykor jött a félszemű Mehár, és jól megvette őket. A legjobb ebben a műfajban az operaénekes Déry Gabriella, mert ő az egyik előző életében Amneris volt az Aidából, és ez nagyban hozzásegítette az alakításai hiteleségéhez az operában. De gúnyolódást félretéve, nemrég belefutottam ebbe a Petőfi-versbe:
Halhatatlan a lélek, hiszem,
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a földön marad,
A földön él és vándorol.
Többek közt én, emlékezem,
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párizsban Desmoulins Kamill...
Itt is leszek tán valami.
Ha poénnak szánta, igazán jó. Ha nem, akkor is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.