Tetszhalott cethalász

Nem is tudtam, hogy ilyen mű van, a Wohltemperiertes Klavierból Stravinsky készített zenekari átiratot, a prelúdiumok vonóskaron, a fúgák fafúvókon. Mondhatni, hogy kérdés marat, vajon milyenek ezek az átiratok, tényleg ennyire esetlenek a prelúdiumok, mintha a kottalapok vízbe estek volna, és attól olyan elkent az egész – illetve nem az egész, mert a fúgák jól szóltak. Stravinsky tévedett volna? Vagy tényleg ez a Concerto Budapest vonóskara? Mindenesetre érdekes és hasznos bevezető bármihez, még a Beethoven Hegedűversenyhez is. Ami aztán szép és érdekes lett Christian Tetzlaff előadásában. Valószínűleg a leghalkabb változat, amit valaha is hallottam, de ez a lehetőség is benne van a műben, ez a keresés és találás, nézzük csak, ha ti azt mondjátok, mondja a szólista, arra én ezt felelem, aha, aha. 

A végén mintha a szólista győzött volna, mintha a zenekar kezdett volna úgy játszani, mint ő, nem annyira szépen, de olyan érdeklődve, vagy hogy mondjam, oldott ritmusban, improvizatív jelleggel, szedetten és vedetten. Túl nagy győzelem, valószínűleg érdekesebb lett volna, ha marad a feszültség, valami szilárd alapon folyik a szólistai keresgélés, le vannak fektetve az alapok, ettől eddig lehet kutakodni, de azért mégis Beethovennek kell maradni.

Így is inkább tetszett. Csak nem annyira, hogy a Tavaszi áldozatot is meg akartam volna hallgatni.