Mondja, kedves Nádasdy,

Könnybe kell most lábadni,

Vagy minden jó, úgy, ahogy van,

Túlvilági juh-akolban?

Nem kellett volna odázni?

Ráért volna még ódázni,

Jóistennek ebéd után -

Beszélek csak itten bután;

Nyilván most volt jelenése,

Nincsen visszaperelése

Sem embernek, sem állatnak

Ennyit könnyedén belátnak,

A szegény kis anyaszültek,

Élők és a megfeszültek.

Mondja, kedves Ádám bátyám,

(Pávát látván, lábát rántván)

Mit szólt önhöz a sok halott?

„Hát ilyet ugyan ki hallott?

Megint jött egy LMBT,

Gőgösségünk ellentétét

Beeresztette a Góré,

Kellett, mint nyakba a hólé!”

Hörögnek boldog lelkek?

Nyafognak: ez mire kellett?

Nem baj. Majd csak megszeretnek

Ezek a heteró szentek.

Figyeljen, örök királyfi

Itt azért soknak hiányzik.