Párhuzamosan olvasok két könyvet. Nincs vele semmi gond, az ember az egyik világból átlép a másikba, a másikból a harmadikba, de most ezeknek a világoknak közös szereplője is van. Az egyik világ Spiró György 1986-ja, a Repedt kályhámon macska ül, a másik Babarczy Eszter 2021-e, az Apám meghal, és, ki lehet találni, ki a közös szereplő: Babarczy László. Spiró mellett Kaposvár színigazgatója, emberséges igazgató, hagyja, hogy Spiró hanyagolja a dramaturgi munkát, van elég baja. Apának Babarczy nem annyira emberséges vagy apaságos, de ebben sincs semmi csodálatos, aligha van olyan megszállott művész, akivel a családja elégedett volna.
Néha összeér a két történet, Spirót felhívja Babarczy Kaposvárról, hogy kinyiffant a biciklije, elviheti-e Spiróét. Persze. De hogy van a lakat számkódja. Spiró nem emlékszik, de föl van írva a könyvespolcra: 369. Babarczy elmegy biciklizni, meg is mondja, miért: sokáig akarok élni.
Végül is nyolcvan év és néhány hónap lett belőle. Nem is olyan rossz színházi életmód mellett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.