Ismerős arcok, zavaros elméletek, de hátha nem teljes ostobaság. Úgy kezdődött az egész, hogy Babarczy Lászlóról kerestem fényképet, és feljött Babarczy feleségének, Vajda Ágnesnek a képe. Babarczy Eszter az Apám meghalban bosszankodik, hogy annyira hasonlít az apjához, a négyszögletes nagylábujja meg a krumpliorra, de a kép alapján látszik, hogy az édesanyjához legalább annyira hasonlít. Amire az az egyik lehetséges magyarázat, hogy az apja és az anyja nagyon hasonlít egymáshoz. Eszembe jutnak még ilyen párok, akik mintha testvérek volnának. Tilla és a felesége, Korpás Kriszta, vagy Ránkiék, Dezső és Klukon Edit. Persze, lehet, hogy az emberek az együttélés során kezdenek el hasonlítani, ahogy a kutyák és gazdáik is gyakran hasonlítanak egymásra. De az is lehet, hogy az emberek, vagy bizonyos emberek magukhoz hasonlókat választanak, nem azért, mintha önmagukba volnának szerelmesek, csak valahogy ilyen arcot látnak reggelente a tükörben, és a bizalom könnyebben épül ki egy olyan arc iránt, amely eleve ismerős.
Hogy ennek van-e valami tanulsága, vagy hogy ez volna a hosszú és sikeres házasságok titka, azt, persze, nem tudom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.