Két olasz összehajol

Elkezdtem fejben összeszedni, kiknek a sírját látogatja az ember Olaszországban. A Mediciket Firenzében, Lodovico il Moróét Paviában, Ilaria del Carrettóét Luccában, II. Gyula pápát Rómában, itt amúgy is sokat, Caius Cestius piramisát, Keats és Shelley, Caecilia Metella, aztán Galla Placidia Ravennában... Abbahagytam. Ez most itt a végtelen plusz egy, Onorina és Giuseppe Brion San Vito d’Altivoléban. Körforgalom, jobbra Altivole, balra San Vito, erre már tényleg kevesen mászkálnak, és ilyenkor inkább csak olaszok. A ciprussorra behajtani tilos, illetve csak helyieknek szabad, majd helyinek adom ki magam, akinek véletlenül magyar rendszáma van. Vagy magyarnak, aki nem ismeri a táblákat.

Ez tehát a falu temetője, amelyhez a sarkon hozzá van ragasztva egy L alakú külön terület, megint a szokásos érzés: csak a gazdagoknak van pénzük néznivaló sírra.

Brionék gazdagok voltak, híradástechnikai céget üzemeltettek, és jó ízlésűek voltak, a Brionvega tévéket és rádiókat ma híradástechnikai múzeumokban őrzik, ez volt az olasz ipar fénykora a II. világháború után. Brion bácsi (nem bácsi, 57 éves volt) 1967-ben meghalt, az ötvegy pedig Carl Scarpát bízta meg a sírhely megtervezésével. Nemcsak sírhely, meditációs terület, medencék, gyep. Víz, mert hát ez a velencei Scarpa, víz és kő, mozaik és csobogás. Megilletődötten áll az ember a két összehajló sír előtt: ennyire szerették egymást, hogy egymás felé húz a szívük a halálban is.

Legalábbis Onorina asszony ezt üzente az utókornak.

Akkor is érzem a megilletődést, nyilván a víz és a halál valahogy összefügg bennünk is, nem véletlenül kell átkelni a csónakossal, bár nem tudom, hogy Brionék hová keltek át, nincs kereszt a sírokon. A legcsodálatosabb mégis az, hogy miközben az ember azt érzi, hogy ott van lét és nemlét határán, az okkultizmus partján, a padlózat márványlapjai kilazultak, néhány büdös kölök dörögteti, durrogtatja, ugrabugrál a kőlapokon. Az élet él.

Csak száz kilométerrel odébb jövök rá, hogy maga Carlo Scarpa is itt van eltemetve. Japánban halt meg 1978-ban, és a testét bepólyálva, álló helyzetben itt temették el. Vissza kell menni.