Nem állítom, hogy szokványos látvány a Niki de Saint Phalle szobor a Bastille Operában, de az opera maga sem szokványos. S ha az ember utánagondol: jó, kék a nőalak, de hát az is a trikolor egyik színe. Jó, fedetlen a fél keble, de fedetlen a fél keble a Szabadságnak is, aki vezeti a népet. Két kezében valami pálcika, de hát operában vagyunk, itt is szokott lenni valaki az árokban, akinek legalább az egyik kezében pálca van. Ha kinéz az ember az ablakon, ott is egy angyal áll lábujjhegyen az oszlop tetején: ez a Bastille.
Jó helyen van. De miért nem porolja le végre valaki? Márciusban találkoztunk utoljára, vastagon állt rajta a por. Azóta ahhoz a porhoz újabb porok csatlakoztak. És nemcsak a nehezen elérhető helyeken, bár nincsenek igazán nehezen elérhető helyein, mert a balkonról egy hosszabb tollseprűvel minden megoldható volna, de a talapzatán is.
Az opera poros műfaj?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.