Két kép is van az Alfortville-i székgyárról, az ember nem tudja, miért volt ez ennyire fontos Henri Rousseau-nak, de legalább kétszer lefestette a saroképületet. Egymás mellett vannak most Párizsban az Orangerie-ben, a fedett narancsligetben, ahol, persze, ma már nincsenek fák, de a lehetőséget kihasználva, Rousseau narancsfái vannak a plakáton. A gyár körülbelül ugyanonnét, körülbelül ugyanabban a napszakban, hasonló időjárási körülmények között látható. Az egyik festmény valamivel nagyobb.
De nem ez az egyetlen különbség. Közben elkészült a járda. És hiába gondoljuk azt, hogy ez aztán tényleg mellékes körülmény, a festő új valóságot teremt a létező alapján (vagy anélkül), mindegy, hogy van-e járda, vagy nincs, mert Rousseau-nak nem mindegy. Ha elkészült, akkor ő azt festi, ami van.
Azóta, gondolom, se székgyár, se járda nincs arrafelé.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.