Ha egy képpel kellene megmutatni, mégis kicsoda volt Henri Rousseau, lehet, hogy ezt választanám. A névjegyét. Szép, komoly darab, ráírva a lehető legpolgáribb módon keresztnév és vezetéknév, alá a foglalkozása: festőművész. Jobb alsó sarokban a cím. Kinyomtattak belőle, gondolom, vagy ötszáz darabot, csak az a baj, hogy Rousseau 1897-ben átköltözött a Maine sugárút 14 szám alól a Vercingetorix utca 3-ba.
Vagyis nem baj, mert fogta a pennáját, áthúzta a régi címet, és apró betűivel odaírta az újat. Nem fogunk annyi jó névjegyet veszendőbe hagyni, és nem fogunk másokat kétségek között vergődni hagyni, hová küldjék a megrendeléseket és állami kitüntetéseket.
Csodálatos hólyag. De hogy ebből hogyan lesz festészet, igazi, nagy festészet, az teljes rejtély.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csársz 2026.05.22. 14:56:47
stolzingimalter 2026.05.22. 21:02:03
Ceratium.blog.hu 2026.05.23. 20:38:42
Meg a kézírás, az ám a jellemző: nézzétek csak a hullámzó alapvonalat, a cifrázott 3-ast és a g betű brutális alsó kunkorát. Alapfokú grafológiakönyvekben is standard példák.
És hát az értéke... egyszer mutattak nekem egy tök sima névjegykártyát, mindössze annyi volt rajta, hogy "Willem", és egy kis aranykorona, plusz tollal odafirkantva egy telefonszám. Nos, jelenleg egy házat lehetne venni az árából.