Chabontól Shakespeare-ig

Van a Telegraph Avenue című könyvben egy elég rémes otthonszülési jelenet, nem is sikeres az akció, a szereplők a kórházban kötnek ki, ahol összevesznek az orvossal, és a szóváltás végén a bába azt kiabálja az orvosnak, hogy „maga cézározó hentes”. Arra persze rájöttem, hogy ez a cézározás az, amit én magamban császármetszésnek hívok, de arra is, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs arról, miért hívják ezt a beavatkozást császármetszésnek.

Julius Caesar miatt, aki, gondolom, valami utólagos, a név alapján kigondolt elképzelés miatt, így jött volna a világra, mert a caesum latinul metszést jelent. Az elmélet elég ingatag alapokon áll, hiszen Caesarnak már az ükapját is így hívták, az viszont igaz, hogy ő maga rendeletet hozott arról, hogy ha a szülés során az anya meghal, akkor meg kell próbálni a magzatot sebészi úton világra segíteni. El lehet képzelni, hogy az adott körülmények között mennyi esélye volt a gyermeknek a túlélésre. Kevés, de nem nulla.

Mert hát ez van a Macbethben is, a boszorkányok megjósolják Macbethnek, hogy senki nem árthat neki, akit anya szült. Én Macbeth helyében gyanakodnék, hogy itt van valami suskus, akkor majd beleesek egy hasadékba, vagy fejbe rúg egy harci mén, de nem így történik. Macduff az, akit idő előtt vágtak ki anyja hasából. És túlélte. Amit Macbeth nem élt túl.