Van ez a szokásos nyár eleji elsápadás, hogy már megint hová emelték a Lukács uszoda belépőjének árát. Az egekbe. Hétezer hétköznap, nyolcezer hétvégén. És cserébe mit adnak? Hát persze, a Lukácsot. Megfizethetetlen.

Mégis: cserébe mit adnak? A párkányon a tavalyi avar, nem is tudom, hogy tudták megőrizni, nem fújt azóta szél, nem esett az eső? A lépcsőfeljáróból hiányzik a legfelső fok, de nem pótolják, legalábbis egyelőre, hanem kordonnal kerítik el. A napozó vécéjében nem működik az egyik tartály, a földszinten az egész férfi zuhanyzó felújítás alatt. De megéri.

• Kérek egy belépőt.
• Nyolcezer forint.
• De hát az a hétvégi ár. Ma péntek van.
• Nálunk a péntek is hétvégének számít, tessék megnézni a papíron.

Ilyenkor már nem vagyok benne biztos, hogy nem néznek-e egészen hülyének, de épp egy atlétatrikós ember eszmefuttatására figyelek: a hidegebb medencében öten vannak, a melegebben nyolcan. Nem lehet, hogy egy kicsit túl magasak az árak?

Mintha pont ez történt volna az Operában is. Kevesebb lett a szék a nézőtéren, de hogy ne legyen kevesebb a bevétel, fölemelték az egekbe a jegyárakat. Rövidtávon biztos bejön.