Van ez a szokásos nyár eleji elsápadás, hogy már megint hová emelték a Lukács uszoda belépőjének árát. az egekbe. Hétezer hétköznap, nyolcezer hétvégén. És cserébe mit adnak? Hát persze, a Lukácsot. Megfizethetetlen.
Mégis: cserébe mit adnak? A párkányon a tavalyi avar, nem is tudom, hogy tudták megőrizni, nem fújt azóta szél, nem esett az eső? A lépcsőfeljáróból hiányzik a legfelső fok, de nem pótolják, legalábbis egyelőre, hanem kordonnal kerítik el. A napozó vécéjében nem működik az egyik tartály, a földszinten az egész férfi zuhanyzó felújítás alatt. De megéri.
- Kérek egy belépőt.
- Nyolcezer forint.
- De hát az a hétvégi ár. Ma péntek van.
- Nálunk a péntek is hétvégének számít, tessék megnézni a papíron.
Ilyenkor már nem vagyok benne biztos, hogy nem néznek-e egészen hülyének, de épp egy atlétatrikós ember eszmefuttatására figyelek: a hidegebb medencében öten vannak, a melegebben nyolcan. Nem lehet, hogy egy kicsit túl magasak az árak?
Mintha pont ez történt volna az Operában is. Kevesebb lett a szék a nézőtéren, de hogy ne legyen kevesebb a bevétel, fölemelték az egekbe a jegyárakat. Rövidtávon biztos bejön.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.