Fest is

A Wallace gyűjtemény önmagában is szép, vagy lehet, hogy önmagában szebb is, mint mostanában, amikor Winston Churchill képeit is megmutatják az érdeklődőknek. És ki ne érdeklődne, Churchill amúgy is multifunkciós ember volt, hiszen irodalmi Nobel-díjat is kapott, hátha festészetben is zseni. Vagy ha nem zseni, legalább eredeti, különleges, más.

Hát nem az. Igazi, klasszikus, amatőr pingáló, legfeljebb azt tudja, hogy megmutatja, miben más a gyenge profi a közepes amatőrhöz képest. Az utóbbi festi, amit lát, és nem lát semmi különöset, viszont azt sem tudja lefesteni. Nem arról van szó, hogy valamit meg akar mutatni önmagából vagy a világról, hanem ott akar ülni a vászon előtt, és festékfoltokat akar azon elhelyezni. Nincs vele különösebb célja, az idő eltöltésének egy érdekes módja, és egyedül is lehet csinálni, nem ül senki mellé, mint a színházban vagy a moziban. (Churchill mellé amúgy sem volt könnyű ülni, állítólag mindig két jegyet vett, egyet magának, egyet meg a kabátjának. Persze, akkor még a másik oldala szabad maradt.)  

Nincs felfedezés. Vagy csak amolyan magánéletiek, mint amikor a körülötte lévő tárgyakat festi. Üvegek és üvegek. Fekete címkés Johnny Walker. A falon lévő felirat azonban azt mondja, hogy a piros címkéset jobban szerette. Lehet, hogy a fekete szerepeltetése mégis valami festői elgondolás következménye?