Véres verejtékkel

Júniusban halt meg a Blood Sweat & Tears együttes énekese, David Clayton-Thomas, és úgy voltam vele meg az együttessel is, ahogy talán sokan: tudom, tudom, de nem tudom. Jazzrock, vagy valami hasonló, de mik is voltak a nagy sikerek? Spinning Wheel meg az And When I Die, ezt írták mindenütt. Nyilván, mert mindkettő Clayton-Thomashoz köthető, ő lett az együttes új énekese 1968-ben, vele másztak föl a slágerlistákra.

De hát ezt ismerem ezt a dalt, mármint az And When I Die-t, de honnét? Más szöveggel, de hogy is van? Magyarul. És ügyesen van megoldva, hogy ez a die (dááááááj) stimmeljen. Igen: mondd, kinek fáááááj, ha meghalnék. Miklós Tibor.

Ő írta a musicalt a magyar beatkorszak hőskoráról, Ilyenek voltunk a címe, saját maga is szerepelt benne, meg hát a legendás nagyok, Orszáczky Jackie és Radics Béla. Az utóbbi énekelte a darabban (vagyis a Radicsot játszó Demeter György) a halálos ágyon: mondd, kinek fáj, ha meghalnék, csak egy elbarmolt zenészsors, ennyi volt, ennyit ért. Közben van benne egy rézfúvós betét, meg egy western betét, ennek Radiccsal semmi értelme, de benne volt az eredetiben.

Az eredetiben? De hát mi az eredeti? A Blood Sweat & Tears is csak földolgozta a dalt, ők a Peter, Paul and Marytől hallották, akik 5000 dollárt adtak az akkor tizenhét éves szerzőnek, Laura Nyrónak, hogy előadhassák. Aztán fölénekelte Laura Nyro is, és csak ez után került a dal a Blood Sweat & Tearshez. Az ember azt érzi, hogy vannak dalok, amelyek nemcsak megszületni akarnak, de van valami történetük vagy sorsuk, és nem nyugszanak, amíg el nem jutnak egy halom emberhez.

Tudok, persze, ellenpéldákat is, dalok, amelyeket a szerzőjük sokra tart, újra és újra el akarja juttatni a közönséghez, de hasztalan, valami mindig közbejön.