Egy kicsit ismertem. Tényleg csak kicsit, édesanyám fogorvos, és Nádas Péter egy ideig a betege volt, járt nálunk a lakásban, hallgatta a fogorvosi várói zenét, néha megkérdezte, mi ez a mű. Dvořák f-moll románc. Így aztán édesanyám is szerepel az egyik Nádas-könyvben, nem is akármelyikben, a Saját halálban, ő a fogorvos, akinek a sárga szemébe néz, miközben egyre bizonytalanabbul érzi magát, és csak azt érzi, hogy indokolatlanul izzad. 1993 április végén kapta Nádas az infarktust, és került a klinikai halál állapotába. Az én apám május 12-én halt meg, és a lábadozó Nádas vette a fáradságot, kondoleáló levelet írt anyámnak, elmondta a saját halál közeli élményét. Hogy mi lett a levéllel, sajnos sejtelmem sincs, ahogy édesanyámat ismerem, megválaszolta, és kidobta, nincs nagy érzéke az ereklyegyűjtéshez. Nem tudom pontosan idézni a levelet, csak egy félmondatot belőle, lehet, hogy ez volt a lényege, de az is lehet, hogy nem. A félmondat pedig így hangzik: „nincs benne semmi félelmetes”.
Ő tudja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.