Szép kis dalokat hallgatsz, mondta Jolán néni elkínzott idegekkel, mikor már sokadszor kezdődött, hogy „És arra a képre emlékszel, drága”. Miért, mi baj van vele? Hát miket énekelnek. A nyavalyába?
Röhögtünk. Nem a nyavalyába, hanem anya hajába. Hát az öregek már csak ilyenek. Nem értenek semmit, de azért felháborodnak. Aztán egy hét múlva kezdődött az egész elölről, de már nem öregekkel, hanem az osztályban. Mit énekelnek? Hullákat nyomva a nyavalyába Georges hetykén még ott kísért?
Értem, hogy nem értitek, de ennek így mi értelme van? Nagyképűsködtem. Zsorzsettjén még ott kísért az ötvenes évek… De mi az a zsorzsett? Ja, azt én sem tudom.
Valószínűleg ez, az Apa kalapja a legtöbbet félreértett, vagyis inkább rosszul értett Bereményi-szöveg. Még most is ezerszer látom leírva, hogy „az ötvenes évek szűk levegője”. Nagyon kifejező, de Cseh Tamás azt énekli, hogy „szűrt levegője”. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a szűrt levegő tud-e kísérteni a zsorzsetten, de számít az közkincseknél?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.