Limonádéztunk. Én klasszikusat ittam, M. úr levendulásat. „Azért furcsa ez a levendula. Érezni, hogy levendulaolajat használtak az ízesítéshez, mert egy kicsit keserű.”

Keserű? Akkor miért készítenek belőle limonádét?

„A hatása miatt. Elmúlik tőle a hasfájás, azért is adják a gyerekeknek kockacukorra csöpögtetve.”

Tényleg? És erre vajon hogy jöttek rá? Mert azt érti az ember, hogy a kukorica a forró vaslapra esve kipattog, vagy hogy a hús, ha a tűzbe esik, utána könnyebben rágható és finomabb. De a levendulaolaj? Hogy volt ez. Mindenféle olajakat adtak be a hasfájós gyerekeknek, és várták, mi lesz a hatása? Semmi, ez is semmi, ettől csak jobban fáj neki, na, ez az. Levendula. És ugyanezt végig kellett játszani annak idején a gombákkal is? Ettől meghal, ettől is, na, ez ehető.

Nem lehetett könnyű első vagy második generációs embernek lenni.