Sokan mondják, hogy a magyar a világ legnehezebben megtanulható nyelve, és nem a kiejtés vagy ragozás miatt, hanem mert tele vagyunk rendhagyó igékkel és főnevekkel. Mi a szabály a helységnevekhez kötendő ragokkal? Vecsésen, Pécsett, Bécsben, hol benne vagyunk a városban, hol rajta, hol meg -ett, -ott. Ráadásul Pécs és Bécs között csak az első hang a különbség, mégis másképp ragozzuk.
Gyerekként nem győztem csodálkozni, amikor megtanították, hogy nem lók, hanem lovak. Rendben, de akkor miért nők, miért nem növek. Annak ellenére nem így mondjuk, hogy a nő szó nem tiltakozik a –ve ellen, csak más lesz így a jelentése: nő, növekedik. Csoda, ha időnként elkap minket a nemzeti zsenitudat? Tehetséges nép vagyunk, ezen a nyelven is egész jól elboldogulunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.