Új könyv jelent meg Szabó Istvánról, nagyon elegáns és csinos kiadvány, tegnap volt a sajtóbemutatója. Ami ilyenkor szokásos, beszélgetés az íróval és a főhőssel, a végén megkérdezik a jelen lévő újságírókat: van-e valakinek kérdése.
Most vagy soha. Van egy kérdés, ami körülbelül negyven éve foglalkoztat, és most föl lehet tenni. A Redl ezredesben van egy jelent, amikor Redl és a Gállfi László által játszott Velocchio egymásra találnak. Bent sétálgatnak egy zongoraszalonban, és elkezdik játszani két zongorán a Pa-pa-pa duettet a Varázsfuvolából. Csodálatos és okos, kifejező és takarékos, szemérmes és egyértelmű – de hogy jutott ez, és éppen ez Szabó István eszébe? Miért pont Mozart a kerítőjük?
Megkérdeztem. A válasz körülbelül az, amit képzeltem, hogy egy ilyen incselkedő és közismert dallamra volt szükség. Amire nem számítottam, pedig fontos, hogy Szabó István azt is jelezni akarta, Redl tud zongorázni. Hogy a monarchia katonaiskoláiban a nevelés nem csak vigyázzról és pihenjről szólt.
Ugye, milyen szép?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.