Rajna Martin a minapi koncertjét Herbert Blomstedt emlékének ajánlotta, és mikor ezt bejelentette, úgy mondta ki az elhunyt karmester nevét, ahogy mindannyian mondani szoktuk, körülbelül a leírt betűknek megfelelően. De erről eszembe jutott, hogy a svéd ismerősök ezt a nevet máshogy mondják, körülbelül úgy, hogy herbert blumsztet. Ha még hozzávesszük, hogy Blomstedt Amerikában született, akkor úgy is helyesen mondhatnánk, hogy hörbört blamszted, szóval megint van egy Leonard Bernstein jelenségünk: mindenféleképpen mondhatjuk, lényeg, hogy rá gondoljunk.
Rá gondolok. Talán mert sokáig gondoltam tévesen rá, mint rendes, becsületes és érdektelen kapellmeisterre, pedig legkésőbb a Bartók-lemezénél rá kellett volna jönni, hogy a visszafogottság és az alázat nem jelent feltétlenül unalmat. Mondjuk úgy: az a világ, amelyben felnőtt, amelyben felnőtt volt, nem kedvezett neki, de eljöttek a kilencvenes évei, és a világ rájött, hogy mekkora kincs a művészete. Talán ez a tény megvilágítja, ki is volt Herbert Blomstedt: ádventistaként nem vállalat péntek este és szombaton próbát, mert ilyenkor nem volt szabad dolgoznia. De koncertet szombatonként vállalt. Mert az nem munka.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.