Madame Arthur

Az ezred lánya második felvonása úgy kezdődik Laurent Pelly rendezésében, hogy egy komikus és fülbemászó dallamra négy női ruhás takarítónő látványosan, lábat rázva port töröl, tüsszög, töröl. Legalábbis a Metropolitanben, mert Bécsben, ugyanebben a rendezésben mintha nem is férfiak volnának takarítónőnek öltözve.

Pontosabban: csak messze ültem, de tegnap a bécsi opera honlapján közvetítették az előadást, és látszott, hogy ezek is fiúk, csak nem annyira ügyesek.

Vicces, vicces, mindenki nevet is, a fiúkon is, a szálló poron és a prüszkölésen is, de voltaképpen mi ennek az értelme? Van egyáltalán értelme, vagy csak vicces?

Az derült ki, hogy valaha egy Yvette Guilbert nevű énekes- és színésznő (két rajz is van róla és jellegzetes orráról a Szépművészetiben) egy Paul de Kock szöveget énekelt, méghozzá Az ezred lányának erre a felvonáskezdő dallamára. Ebből lehet sejteni, hogy valaha mennyire népszerű volt ez a Donizetti-opera Franciaországban. Hogy a Madame Arthur című dal mennyire népszerű volt, azt meg abból lehet sejteni, hogy amikor 1946-ben megnyílt Párizsban egy transzvesztita bár, ezt a nevet vette föl. És akkor már érti is az ember, mire utalnak a nőnek öltözött takarítóférfiak.

Szerintem ezt a poént Párizsban mindenki érti. Másutt meg valószínűleg elég kevesen.