
Nagyon hálás vagyok, hogy itt van vendégségben Courbet is, ráadásul a vendég vendégeként a Gauguin kiállításon, és pont ezzel a nagy és közszeretetnek örvendő művel. Bonjour, Monsieur Courbet - ez a címe, és nem is kézenfekvő turisztikai célpontból jött, mert Montpellier-ben lakik. Régi ismerős, gyerekkorom óta nézegetem mindenféle képzőművészeti albumban, és nem mondhatnám, hogy élőben csalódást okozott volna, de mostanában jöttem rá, hogy voltaképpen egyáltalán nem értem, mi benne a jó. Tudom, a realizmus diadala, meg az égnek szegezett állú festő, meg a bolygó zsidó motívum… Tudom, de nem látom. Helyette mindig Tischbein Goethe-képe jut az eszembe, amelyiken két bal lába van a költőnek. Itt meg mintha fölcserélték volna a festő bal és jobb lábát – bár erről nyilván a kamásli tehet. A patrónus kezében meg a kalap olyan kicsi lett a rövidüléstől, mintha épp a kutya fejére próbálná rápördíteni azt a tréfás kedvű uraság.
Mindegy, jövök még. Hátha.

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.