
Aki Robert Pattinsonra vágyik, annak azért nem kell megvárnia az új James Bondot, most megy a mozikban a Primetime, elég jó film, elég érdekes és igaz alappal: egy tévé show-ban pedofilokra vadásznak, addig leveleznek a perverz emberrel, míg el nem megy a találkozóra a vélt kiskorúval, ahol aztán a kamera és a műsorvezető várja. A feladathoz persze kellenek kiskorúnak látszó csalétkek is, a csatorna szereplőválogatást tart, a győztes pedig egy tényleg kevesebbnek látszó fiatalember (Skyler Gisondo), aki a castingon dalra fakad: „525 600 minutes, 525 600 moments so dear”. Ez a Rent.
Persze, senki sem kíváncsi rá. Már akkor sem volt új, amikor a film játszódik, 2007-ben, de meg lehetett nézni magyarul is. Ki más: Miklós Tibor. A Pinceszínházban ment az előadás, valószínűtlenül mostoha körülmények között, ő írta a szöveget: 365 nap, és ki tudja, hány perc. Aztán az egész egy kicsit értelmetlenné vált, amikor azt éneklik, hogy „hány hajnal, hány alkony”, mert hát mennyi volna, az is 365. De az egész igazi hőstett volt, és szerelmi vallomás a musicalhez.
A film, mármint a Primetime vége felé aztán Rent nézéssel csalják tőrbe a pedó rabbit. Arra azért kíváncsi volnék, hány honi pedofilt lehetne kelepcébe csalni egy kis közös musicalnézéssel. És ha keveset, az vajon jó vagy rossz dolog?

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.