Ironikus

Ironikus

Kovács Krisztián könyvét olvasom, A fény magányossága a címe. Még nem jöttem rá pontosan, mire megy ki a játék, de gondolom, arra még sor kerül. A történet 1975-ben játszódik, tizenkét évvel az író valóságos születése előtt, csillagászat és besúgás keveredik benne, az ember akkoriban nem is…

A megválaszolatlan kérdés

A megválaszolatlan kérdés

Persze, hogy egy kérdés megválaszolt lehessen, nem ártana föl is tenni. De nem tettem. Nem mondom, hogy világokat vagy sorsokat fordított volna meg, ha tudom a választ, de nekem érdekes volt. Az egész onnét jutott eszembe, hogy Henryk Szeryng Vivaldi-lemezét hallgattam. Négy concerto a L’estro…

Minden bajszos egyforma

Minden bajszos egyforma

Van egy barátom, aki prozopagnóziában szenved. Pontosabban nem szenved tőle, de megvan neki ez az arcvakság nevű betegség, legalábbis enyhe fokban, nehezen tudja megkülönböztetni az arcokat. Számára egy film, amelyikben bajuszos katonákkal történik valami, az maga az érthetetlenség, mintha ugyanaz…

Szerelmes egy zongorába

Szerelmes egy zongorába

CD 318-ra azt írja ki a kereső, hogy valószínűleg egy gyorstöltő az, ami után kutakodok. Így múlik a világ dicsősége, vagy inkább így győz a világ a zene fölött, hiszen a CD 318 (természetesen) egy zongora, a Steinway gyártotta 1943-ban. Ez volt Glenn Gould zongorája. Úgy talált rá, hogy az könyvbe…

Ki az a Pospischil?

Ki az a Pospischil?

Sárga szobor ül a Képzőművészeti Egyetem lépcsőjén, egy nagyszakállú próféta invitálja az arra sétálókat Strobl Alajoshoz. Odabent aztán kiderül, hogy a próféta nem próféta, és az a különös Birkenstock szandál sem gyógycipő a lábán, hanem munkavédelmi segédeszköz. Egy öntőmunkás szobra ez a sárga…

Operában énekelni

Operában énekelni

Nyár van. A kulturális sűrűség kicsit alacsonyabb, így nincs az az őrület, hogy az egyik élmény kitaszítgatja a másikat, azt mondjuk egy koncertre, hogy míg élünk, nem felejtjük el, aztán a hét végén már nem emlékszünk, mit hallottunk a hét elején. Néhány nap elteltével még mindig a margitszigeti…

Újra és újra és újra

Újra és újra és újra

Nem tudom, hogy került hozzám ez a lemez. Bach Két- és háromszólamú invenciók, Glenn Gould, megvolt feketelemez korából, aztán meglett CD-n, de egy másik kiadásban, és most valahogy kezembe került ez, régi borító, de olcsósított sorozat, Great Performances. Valahogy örököltem, valaki felszámolta a…

süti beállítások módosítása