Véletlenül úgy ültem le a Scrovegni kápolna várakozói közé, hogy elsőként engedtek be a terembe. Vagyis volt körülbelül egy vagy két másodperc, amikor eldönthettem, hogy belépve jobbra nézek, és akkor egy pillanatra enyém az egész kápolna, üresen, már úgy értem, a többi szájtáti nélkül, vagy balra…
