Istvántól is volna mit, de most Zsigmondra gondolok, a vadászíróra, mondanám, hogy gyermekkorom bálványára, de talán felnőttkoromnak is bálványa. Ha bálvány az, aki valahogy eszébe jut az embernek bizonyos pillanatokban. Például, amikor árust látok, aki viszi a nyakában a motyót, és mindig rengeteg…
Ötven éve, a mai napon halt meg... azt mondanám, ifjúságom vagy gyerekkorom egyik bálványa, de ezzel úgy tennék, mintha ma nem volna bálványom, pedig nagyon is az: Széchenyi Zsigmond. Az egyetlen magyar író, akit oda mernék tenni fényképen a következő generációnak, hogy tessék, nézd meg, így néz ki…