Sötétség szállt a csatatérre és a városra, s Emilia még mindig George-ért imádkozott, aki már holtan feküdt, golyóval a szívében, arccal a föld felé.
Ezt a mondatot keresem Elena Ferrante regényeiben, pontosabban a két magyarra fordított és megjelent Nápolyi regényben. Nyilván nem pont ugyanezt,…
