Egyszer, régen fölhívott Kántor Péter, hogy van neki egy lemeze, jó is, de nem sokat hallgatja, és szerinte én örülnék neki, menjek föl érte. Tényleg örültem neki, Dietrich Fischer-Dieskau énekelt rajta Brittent. Beszélgettünk kicsit, merre jártam mostanában, mondtam, hogy Róma, nagy…
