Jó régen, de ezt tényleg úgy kell érteni, hogy jó régen, mondjuk harmincöt éve a Galaktika című tudományos-fantasztikus folyóiratban olvastam egy novellát. Arról szólt, hogy vannak a világban a viccek, és soha senki nem tudja, hogy ezek hogyan keletkeznek, mi az értelmük vagy a céljuk, senki nem találkozott olyan emberrel, aki egy viccet kitalált volna, és mégis hihetetlenül gyorsan terjednek, közkinccsé válnak. A novellában a tudósok arra a következtetésre jutnak, hogy a vicc az valami teszt, a földön kívüliek így ellenőriznek bizonyos dolgokat, információáramlásokat meg ki tudja még mit az emberek között. 

Nyilván csak elmejáték, de néha úgy érzem, nem árt rögzíteni, hogy valami közös, nevetős élmény hol és mikor keletkezik. Mondjuk egy ilyen fordulat, ami ma nem csak egymás közt, de az internetes sajtónyelvben is vissza-vissztér, hogy valaki fullban nyomja a kretént.  Tulajdonképpen a kifejezés jelentése is még képlékeny állapotban van, azt is jelenti, hogy teljesen ostoba dolgokat beszél vagy cselekszik, meg azt is, hogy túlzásba visz valamit, túlzott erőfeszítéseket tesz valami olyasmiért, ami aztán épp emiatt nem sikerül. Azt azért a legtöbben tudjuk, hogy ez a Trópusi vihar című filmben van, két katonának öltözött színész beszélget a forgatáson, hogy nem érdemes igazi őrültet játszani, mert nem értékelik az Oscar-bizottságban. 

Never go full retarded, mondják az eredetiben, ami nincs sehol a magyar változathoz képest, úgyhogy legyen itt az ihletett alkotók neve: Speier Dávid fordította a szöveget, Fekete Ernő volt Robert Downey jr. magyar hangja.

Mondjuk, ha ők is földön kívüliek, akkor baj van.