Az ünnep kiengedésére Vivaldit hívtam el az éjszaka, a Gloriát hallgattam, huszonöt éves felvételről. Már azt sem tudom megmondani, hogy ez réginek számít-e vagy sem. Akkoriban kezdődött a technikai színvonal betűkkel és számokkal jelölése, amiből mára a 4K meg az 5G lett. Ez egy 4D felvétel, aminek semmi értelme nincs, a három D a felvétel-vágás-hanghordozás digitális voltát jelezte, amiről már akkor sem volt mindenki meggyőződve, hogy előrelépést jelent, nem csak egyszerűsödést. Ez mindenesetre 4D, és nem szól rosszul, Trevor Pinnock vezényli az English Concertet. a felvétel Rómában készült, a Santa Maria Maggioréban, és nem véletlenül. A templom annyira jelentős, hogy külön ünnepnapja van, augusztus 5-én havas Boldogasszony. Legendája van, mondjuk az illik is. Álmot látott a gazdag ember, aki vagyonát az egyházra akarta hagyni, hogy templomot kell építeni Szűz Mária tiszteletére, és álmot látott a pápa, hogy ott legyen a templom, ahol másnap reggel havat talál a városban: az Esquilinuson. Így aztán pápai tervezésű lett a bazilika, vagy legalábbis az eredetije, mert a pápa a hóba rajzolta bele az alaprajzot.   

Ettől még nem volna karácsonyi a helyszín, nem is tudom, mikor volt utoljára olyan karácsony, hogy havazott volna Rómában. A jelek szerint Masolino se sok havazást látott, ha ilyen sötét ejtőernyőnek képzelte el a hófelhőket. Viszont a Santa Maria Maggioréban őrzik a betlehemi jászol egy darabját. El sem kezdem mesélni ennek a kalandjait, nyilván egy ereklye provenienciája finoman szólva is kétes. Meg már nem is számít, az is rengeteg idő, amióta Rómában őrzik. Pápák térdepeltek előtte, hívek könyörögtek vagy csak nézték megilletődötten, annyi remény és hit röpködött a közelében, hogy már saját jogon is csodálatos és átszellemített tárggyá kellett változnia. 

Hacsak nem érzéketlen fadarab.