Róbert, a gida

Nyilván nem lehet túl jó film, aminek a végén azt érzi az ember, hogy egyszerűbb lett volna egy félórás dokumentumot forgatni a témáról: hogyan tette tönkre A.A. Milne gyermekének az életét a siker, a Micimackó, meg az ő kényszerű közismertsége.Bár erős a gyanúm, hogy ez a közismertség azért fényévekre volt attól, amit egy mai gyerekszínész átél, de hát nem egyforma az érzékenység sem, meg amúgy is: most már késő. Milne idegei el voltak gyötörve a háború után, ezt aztán szegény Domhnall Gleeson nem is tudta másképp eljátszani, mint hogy folyamatosan elgyötört arcot vágott, és a nézőben szép lassan fölébrednek az önvédelmi reflexek, egy idő után csak azt figyeli, melyik jelenthez mennyi hajszőkítőt használtak. Meg hogy Domhnall Gleeson az apjától ugyan nem örökölte meg a fülei méretét, de az elállóságát igen, és ebben a sok ellenfényt használó moziban sokszor nagyon szépen átsüt a nap a színész fülein. 

A legnagyobb kínszenvedés persze nem megnézni a filmet, hanem magyar szöveget írni hozzá, már a cím megoldhatatlan feladat elé állította a fordítót. Goodbye Christopher Robin, ezzel most mit kezdjen. Hagyja Christopher Robinnak, vagy használja a Karinthy-változatot, és legyen Róbert Gida? De mit keres egy gida a százholdas (erdőben)? Legalább a száz hold stimmel. Mi legyen a Winnipegről becézett Winnie-vel, legyen Micsurin kedveskedő változata a Mici? Mit lehet kezdeni azzal, amikor azt mondja Milne, hogy szereti azokat a neveket, amelyeknek "the" van a közepén, Richard the Lionheart, Joanna the Mad? Már eleve nem Mici the Mackó nálunk a könyv címe, de Őrült Johanna nevében sincs középen semmi magyarul. Ha jól emlékszem, az volt a feliratban a megoldás, hogy Milne szereti a hosszú neveket.   

Együttérzek, mi mást is tehetnék.