Kakukk

A régi vicc szerint Moszkvában táncdalfesztivált tartanak. A harmadik díj egy kakukkos óra, amelyből minden órában kijön a kakukk, és azt mondja: Lenin-Lenin. A második díj egy kakukkos óra, amelyből félóránként jön ki a kakukk, és azt mondja: Lenin-Lenin. Az első díj viszont egy kakukkos óra, amelyből félóránként kijön Lenin, és azt mondja: kakukk-kakukk. 

Baden-Württemberg tatományban vagyok, amelynek egyes részeit talán joggal nevezik a kakukkos óra gyártás Szilícium-völgyének. Ha jó irányban autókázik az ember, nem csak a behavazott Fekete-erdőtől áll el a szava, nem csak a Gutach varázslatos vízesését látja Tribergnél, de a világ legnagyobb kakukkos óráját is. Kicsi a világ, de legnagyobb kakukkos órája a jelek szerint több is van, alig lép ki az ember az egyikből, máris nyilak mutatják az úton, merre van a másik, de ehhez már tényleg kellene némi megszállottság, úgy értem, végiglátogatni és méricskélni a versenyzőket. Inkább elfogadom bemondásra győztesnek a tribergit, az is házméretű. Két euróért be lehet menni, megnézni az óriási, fűrészelt szerkezetet, fából van minden, az órát hajtó súly önmagában hetven kiló. Nyilván értékesebb volna ez az információ, ha tudnám, hogy egyébként mekkora súlyok hajtják a méretes kakukkos órákat, de azért ez így is elég soknak látszik. 

A jegyszedő kérésre kisebb előadást tart, amelyben az apósa szerepel, mint az óra megálmodója és kivitelezője, de sietni kell, ki az udvarra, mindjárt három óra, jön a nagy pillanat. És valóban. 12-re ugrik a nagymutató, kinyílik az erkélyen az ajtó, és egy zörgő óriásmadár megdöbbentően mély hangon kimondja a szót: kakukk. Az ember szíve elfacsarodik, annyira szomorú a dala. Ha valaki saját fülével kíván meggyőződni arról, amit úgy hívnak: a nagyság átka, föl, Tribergbe.