Az ikrek csontjai

Breisach már majdnem Franciaország, csak le kell sétálni a dombról, át  a Rajnán, és már odaát vagyunk. Egyelőre nem sétálunk le a dombról, hiszen ezért jöttünk, a dombért, a dombon álló templomért, masszív és nem őrületesen szép, de olyan jó német, hosszú időn át épített. Román stílusban kezdték, gótikusban fejezték be, és megint megérzi az ember a német szellemet, a valahová tartozás gyönyörűségét, nem én vagyok a fontos, hanem a város, ahol lakom, aminek része vagyok, amíg része vagyok. 

A templom Szent István nevét viseli, nem a magyar Szent Istvánét, hanem a nemzetköziét, az első vértanúét, de nem az ő ereklyéiről híres, hanem Gervasiuséról és Protasiuséról. Ők ketten délről érkeztek, milánói védőszentek voltak, mert Szent Ambrus álmodott velük. Háromfős család volt a keresztényüldözések áldozata, a papát, Szent Vitalist Ravennában végezték ki, ott is áll a San Vitale, az iker fiúkat, Gervasiust és Protasiust Milánóban. Amikor Szent Ambrus templomot épített a városban, úgy érezte, kellenének ereklyék, és személyek, akik a templomnak nevet adnának. Megálmodta, megtalálta a két szent maradványait, ép csontokat (már amennyire ép a csontja annak, akit lefejeztek), sok vért, mert szegényeket korbáccsal ütötték, amíg csak bírták. A két szent csontjai ma Ambrus mellett nyugszanak Milánóban. 

Vagy nem. Mert amikor Barbarossa Frigyes elfoglalta a várost, magával vitte az ereklyéket, és Kölnbe küldte őket. Útközben álltak meg az ereklyevivők Breisachban, ahol a városiak kérték, hogy legalább egyiküket hagyják meg nekik, hadd legyen Breisachnak is védőszentje. Nem akkora hely, mint Milánó, de attól még szükség volna rá. Az ereklyevivők végül beleegyeztek, hogy ott hagyják Gervasius maradványait, majd szálltak volna a hajójukra, de hiába, nem tudtak elindulni. Végül rájöttek, honnan fúj a szél (ha szabad így mondani), a két iker nem akar egymástól elválni a halálban sem, vagy mennek vagy maradnak mindketten. Így aztán az ereklyéket itt hagyták, most egy szép nagy ezüst (pontosabban ezüstözött réz) tálban várják a feltámadást. Amikor majd minden kiderül. Mert a legendának ezt a részét Milánóban természetesen tagadják, azt mondják Barbarossa csak álcsontokat kapott, vagy igazi csontokat, de nem a szentekét, akik továbbra is a Szent Ambrus bazilikában nyugszanak. 

Még egy rejtély, amelynek megoldására egy kicsit várnunk kell. 

Mindenesetre Gervasius és Protasius ma rendületlenül Breisach védőszentjei, míg Milánóban leváltotta őket Szent Ambrus, miatta kezdi a Scala az idényt olyan meglepően későn, egy nappal Mikulás után, december 7-én, Ambrus napkor.