Nem vettem észre, hogy bárki ájuldozott volna Paul Plishka megjelenésén a Metropolitan Bohémélet-közvetítése során, pedig elég nagy szenzáció volt. Az előadás maga kissé bágyatagon zajlott, aligha potyogtak bárkinek is a könnyei, Plishka pedig Benoit és Alcindoro kettős szerepében volt látható. Meg hallható. Úgy kettős a szerep, hogy az egyik figura az első, a másik a második felvonásban látható, összesen is pár perc az egész. Némileg meglepő módon Plishka nem csak ottmaradt a végső meghajlásra, de vissza is öltözött Benoit-nak, talán mert így ki tudta mosni a hajából a festéket, amit Alcindoróként kapott - nem tudom.
Ötven éve énekel a Metropolitanben, ami önmagában is elképesztő szám, benne van a színház első tízében az össz-előadásszámokat illetően. Mostanra már nehezen jár, az álla alatt pulykanyak jelzi, hogy alaposan lefogyott, és amikor kicsit halkabban kérdez tőle valamit a műsorvezető Kelli O'Hara, vissza kell kérdeznie. Nem lehet büntetlenül hallgatni Jon Vickerst vagy Leontyne Price-ot testközelből. De nem csak ezért különös a pálya, nem csak ezért öröm látni Plishkát, hanem mert sok esélyünk épp nem volt rá: 2012-ben egyszer már visszavonult, megünnepelték a Tosca Sekrestyéseként, köszönjük. Aztán két éve visszahívták erre a két szerepre, és most itt sompolyog a veterán basszista.
Könnyebben tudnék érzékeny pályaképet festeni róla, ha úgy igazán szerettem volna a művészetét, de egy kicsit mindig furcsa volt ezt a gyomorból jövő basszushangot hallgatni, mindig volt valaki, aki jobban érdekelt volna a szerepben. Most, sajna nincsen, de ilyen ez a világ. És mielőtt még továbblibegnénk a sok Borisz és Fülöp között, volt egy rendezés, amelyben Plishka túlzás nélkül nevezhető zseniálisnak, Zeffirelli Falstaffja. Vicces, sőt, nagyon vicces, meg komoly, sőt meghatóan komoly, egy nagy pálya csúcspontja. Egyébként ő is a Falstaffot mondta a legkedvesebb szerepének az interjúban.
Az élet nem volt annyira kedves hozzá, mint a színház, meghalt a felesége, meghalt az egyik fia a háromból, a másikat gyilkossággal és szexuális erőszakkal vádolták meg - végül fölmentették. De ha valaki kételkedne, melyik a jobb hely: a színház vagy az egész világ, Paul Plishka valószínűleg tudná rá a választ.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.