Valamit tud

Hogy pontosan mit tud J.K. Rowling, arra nem jöttem rá. A nyilvánvaló válasz, hogy írni tud, elég egyértelműen nem a megoldás, inkább úgy tűnik, mint aki annyi könyvet megírt már, hogy lassan belejön. De tényleg belejön, vagy legalábbis ez lehet a C.B. Strike, vagyis a Robert Gailbraith álnéven írt krimik tévéváltozatának egyik tanulsága. 

Nem, mégsem ez. A film, vagyis az a fél film, fél történet, a Kakukkszó első része, amit tegnap adtak a Cinemaxon egyáltalán nem valami bonyolult dolog, jön valaki, hogy gyanús neki a húga halála, ettől persze a nézőnek is gyanús lesz, aztán nézzük a jó öreg (vagyis jó fiatal) Cormorant, amint feltűrt gallérja közé húzott nyakkal sétálgat a londoni utcán, mint valami angol James Dean. 

De meg lehet csinálni. Meg is csinálták, van egy fazon, aki érdekes, műlábú nyomozó, ilyen még nem volt, műlábú és szexi, és van egy reménytelen vagy talán nem is olyan reménytelen szerelem titkárnő, ezzel hatvan részen át el lehet játszani, hogy kialakul-e köztük végre valami, úgy értem, valami konkrét, mert vonzalom, az van. Aki olvasta a könyvet, nyilván elsőre panaszkodik, hogy Tom Burke nem olyan, mint írva van, de egy idő után rájön az ember, hogy nem olyan, viszont jobb. Nem kövér, nem göndör, nem brutális, bokszoló férfi, hanem sérülékeny, érzékeny, a műláb mellett látható fogyatékossága vagy testi hibája is van.  

Ennyi a titok, a fazonteremtés. A két nagy pipás detektív meg a szivaros után itt a cigarettázó, a jelek szerint a cigi ma már éppen olyan különös elfoglaltság Angliában, mint a szivarozás volt a hetvenes években Los Angelesben. Viszont nincs elég megfilmesítenivaló, a három regényből éveken át tartó sorozatot nem lehet összehozni, de majd Rowling eldönti, hogy eladja-e a figurát szakembereknek, vagy maradnunk kell a Poirot és Columbo ismétléseknél.