Ábrahámnak nem volt fia

Gondolom, mindenki ismeri a viccet, ha ez vicc, akkor mondjuk úgy, tréfás fejtörőt, Ábrahámnak nem volt fia. A megoldás hátizsák (hát izsák?). Marhaság, de mindig eszembe jut, ha Isaac Sternről van szó, aki a nevét tekintve tiszteletbeli magyar, magyar zsidó lett, mert sokan hívták úgy, hogy "a Stern Izsák". Ma van a születésnapja, a 98., de ő amúgy is szerette a nem kerek számokat, az önéletrajzának is az lett a címe, hogy Az első 79 évem, jól tudva, hogy második 79 nem lesz, de nem sejtve, hogy még kettő is alig. Talán sejtve, akkor már eltiltották a szivartól, már megszegte (helyesen) a fogadalmát, hogy Németországba többé be nem teszi a lábát. Betette, de nem koncertezett, csak tanított. 

Szerettem volna elmesélni életem legnagyobb újságírói sikerét, amikor a Zeneakadémia jegyszedője átölelt a teremben azért, amit Sternről írtam, de szerencsére még időben rájöttem, hogy már elmeséltem. Úgyhogy inkább azt mesélem, hogy felbuzdulva az önéletrajztól, amelyet Chaim Potokkal közösen írtak, fölhívtam Kepets Andrást, mert az Ulpiusnál voltak a Potok-könyvek, hogy ha gondolja, szívesen lefordítom. Hááát, háát, volt a válasz, ami akkor rosszul esett, de aztán kiderült vagy rájöttem vagy azt hiszem, hogy akkor Kepets már tudta, hogy a kiadó ügyei nem állnak valami fényesen, és aligha tudná kifizetni a munkát, azért hímezett és hámozott. 

Most már alighanem késő, száz felé közeledve az előadóművészeket el szokás felejteni, még akkor is, ha szépséges hangzó hagyaték marad utánuk. Művek is maradnak, legalább három ismert, Penderecki 2. hegedűversenye, Dutilleux-től a L'arbres de songes és Bernsteintől a Szerenád. Meg a Carnegie Hall, amit Stern miatt nem bontottak le, ő szerzett pénzt és tiltakozókat a fennmaradásért. Életműnek ez sem kevés.