Biztos nem a nosztalgia ráncigált el a fülemnél vagy egyéb testrészemnél fogva a Neoton-koncertre, mert nincs mire emlékeznem: életemben először voltam ilyenen. Ennek ellenére nem akarom az ártatlanságomat sem bizonygatni, azt képzeltem, nem tudom, miért, hogy ez jó koncert lesz, és jó koncert lett. Nem teljes Neoton Família, mert nem is lehet teljes, Jakab György meghalt, van, aki komolyan vette a visszavonulást, van, akivel komolyan vetették, maradtak hárman a meghatározó arcokból, Csepregi Éva, Végvári Ádám és Baracs János, elnyomták, elfújták a nagy slágereket, meg, kissé meggondolatlanul egy ABBA-blokkot is, amitől épp az ideálisnál tíz perccel hosszabb lett a fellépés, de hát biztosan nem vagyok elég nagy rajongó.
Azért nem sok kellett hozzá, hogy azzá váljak, mert az egész koncertben volt valami természetesség, szórakoztatni jöttünk, és nem azért, hogy tisztázzuk a múltat, vagy prédikációt tartsunk. A közönség ennek megfelelően betegre táncolta magát, közben fölvette a pillanatnyi állapotát is okostelefonnal, megosztotta a facebookon, jaj, de jól érezzük magunkat, Hát mit csináljanak, ha tényleg jól érzik magukat. A show-ban benne volt az elvárható, talán több is annál, fényvarázs, lézer, lángszórás. a hangok fáradtak, de fölismerhetőek, a dalok maguk nem akarnak többnek látszani önmaguknál, földolgozzák egy épeszű Neoton-rajongó élményeit, szerelem, szakítás, elvágyódás. Így éltünk. Visszajönnek a nyolcvanas évek, én is kicsit úgy érzem magam, mint aki sötétben kezdett el smárolni valakivel, de közben felgyújtották a villanyt. Ki kell nyitni a szemet, és remélni, hogy nem nagyon ronda. És igen: nem nagyon ronda.
Nagy az anyag. Kíváncsi voltam, mivel lehet ezt elkezdeni. Mert hogy mivel fejezik be, arra volt egy tippem, a Holnap hajnalig néhány éve a legjobb magyar dalnak választódott, és búcsúnak is alkalmas. A kezdés ravaszabb volt, mert nagy lézerezés és slágerfoszlányok után a Halley-t énekelték. Mondjuk az már a nyolcvanas évek óta bennem volt, hogy egyszer elmondjam: nem "héli" a helyes kiejtés, hanem "heli", de emiatt már ne változtassanak. Egyébként ez is jó kezdés, az üstökös 1986-ban volt legutóbb látható, és ahogy Csepregi Éva elmondta, reméli, hogy mire legközelebb jön, még mindig énekelnek Neoton-dalokat. A koncert alapján még az is lehet, hogy igaza van, nincs olyan messze az a 2061.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.