Amíg nem jön el a mozikba a film, ami azért tényleg nem sok idő, hallgathatja az ember a Bohemian Rhapsody zenéjét, hogy ne mondjam, a soundtracket. Úgyis vannak némileg megalapozott félelmeink, vajon ez a békaszemű hőscincér megtéveszt-e bennünket a film végére, elhisszük-e neki, hogy Freddie Mercury él? Nem tudom.

Első meg második pillantásra is a lemez csak egy újabb bőr a Freddie nevű rókáról, ugyan mi az, ami nem fért rá a sok lemezre meg a három(!) Greatest Hits válogatásra? Ehhez képest azért nem kezdődik rosszul a CD, a 20th Century Fox témáját gitározza föl Brian May, jellegzetes a hang, a Red Special névre hallgató gitár, meg a pengetőnek használt hatpennys érme. Egy dal a Smile együttestől, ez volt May zenekara a Queen előtt, látszik, hogy együttesnévben nem volt nagyon ötletes a hajdandús sörényes. Végül mégis egy sima Queen-album lesz az egészből, de legalább rajta van néhány dal a Live Aidről, ami 1985-ben visszahozta az együttest a köztudatba. Soha nem tudom, hogy ezt a javukra kell-e írni vagy a hátrányukra, mindenesetre ők rájöttek, hogy egy kontinenseken átívelő jótékonysági koncertet nem letudni kell, hanem használni, nem az a fontos, hogy kapnak-e kenyeret az éhezők, hanem hogy a fél világ őket, mármint a rocksztárokat nézi. A többiek kényszerként lenyomtak egy-két számot, a Queen meg felkészült, próbált, óriási show-t hozott össze, másnap róluk beszélt mindenki. Eddig, ha nem tévedek, csak képpel együtt lehetett meghallgatni a fellépést, most bele tudják kiabálni a fülünkbe, hogy ők a bajnokok. Nem állítom, hogy a világszellem szempontjából jelentős előrelépés volna, de lehet örülni neki.