Hiszen jó ez. Nem filmnek jó, de filmterméknek, tényleg meg kell néznie mindenkinek, és meg is akarja nézni szinte mindenki a Bohém rapszódiát, azok is, akiket nem lehet nosztalgiával vádolni, hiszen Freddie Mercury halála után születtek. El van mondva a szomorú, ámde igaz történet, ami nincs elmondva, azt meg lehet sejteni, vad élet, nagy sikerek, nagy magány, minden olyan nagy, csak maga Freddie kicsi. Ilyenkor tűnik föl, hogy milyen fantasztikus adottsággal született, hiszen ő maga soha nem látszott alacsonynak, annyira jók voltak az arányai, hogy legalább két fejjel magasabbnak látszik az őt játszó Rami Maleknál. 

Voltaképpen nem is ez a legkülönösebb. Valamiért az Operett Színház régi bemutatója jutott az eszembe, a Mozart! című zenés játék, hogy mennyire érdekes szereposztási döntés volt Dolhai Attila a címszerepre, aki a sminkes tevékenységek után sokkal jobban hasonlított Beethovenre mint Mozartra. A sminkesek a Bohém rapszódiában is halálra dolgozták magukat, az ember nem tehet mást, mint csodálja Rami Malekot, aki ilyen fogpótlással is majdnem tud beszélni. Meg kellene nézni a szinkronizált változatot, vajon a magyar hang is pöszög-e, már csak együttérzésből. De nem is ez a meglepő, hanem az, hogy amíg a bajuszt föl nem applikálhatják Malek arcára, egyáltalán nem hasonlít Freddie Mercuryra. Viszont Mick Jaggerre annál inkább.