A középen látható ember a Hemingway hasonmásverseny győztese. Nem az idei, aki egy hatvanegy éves, nyugdíjas bankár lett, hanem a 2016-os, aki azért különleges győztes, mert őt is Hemingwaynek hívják, Dave Hemingwaynek. Egyébként nem rokon. Minden évben összegyűlnek a fehér szakállas manusok Floridában az író születésnapján, többnyire ugyanazok az ősz rajongók, megmérkőznek, győztest hirdetnek. A győztes általában elmondja, hogy nagyon közel érzi magát Hemingwayhez, mert ő is szereti a nőket és nem veti meg az italt. Kicsit egyszerű értelmezése a Hemingway-jelenségnek, de nyilván ez az ára a halhatatlanságnak: a művészt félreértik. Nekem mindig a híres Deák Ferenc anekdota jut az eszembe, Kemény Zsigmond véletlenül Deák Ferenc kalapját akasztotta le a szögről, de hát, magyarázta, körülbelül egyforma a fejünk. Körül igen, mondta Deák, de belül nem. 

Azon gondolkodom, kivel lehetne ezt eljátszani a magyar irodalomban. József Attilával talán meg lehetne próbálkozni a következő költészet napján. Bár Kosztolányira hasonlítani azért menőbb dolog.