Nem erről híres az Oratorio di San Mercurio Palermóban, ha híres egyáltalán, mindenesetre fő attrakciónak azt írják, hogy Giacomo Serpotta korai munkáit lehet benne megtekinteni. Nem tudom, mindenki ismeri-e Serpotta művészetét, én eddig a nevét sem hallottam, vagy ha igen, nem jegyeztem meg, pedig Szicíliában menő szobrász és stukkókészítő volt, és néha tényleg meglepő, mennyire valóságosak az angyalkái, ilyen lurkók rugdossák a labdát a templomok előtt.
Serpotta helyett engem leginkább a festett világ nyűgözött le. Az egyik falon nyitható ablakok, a másikon festettek, nyilván a szimmetria kedvéért, de nem mondhatnám, hogy a festettek nem volnának igaziak, nem épp olyan szépek, mint a valóságosak. A falon festett az orgona, épp csak festett zene nem jön belőle, talán átmeneti megoldásnak szánták, amíg meg nem érkezik a pénz egy igazi hangszerre. Vagy ez a képzőművészet boldog magabiztossága, a dolog és a képe ugyanaz, csak a kép tartósabb?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.