Még karácsony előtt kóvályogtam az élelmiszerboltban, amikor Dévényi Tibor műsorában megszólalt a 100 Folk Celsius, és a Paff, a bűvös sárkány. De hiszen ezt ismerem. Mármint nem a dalt, azt mindenki, hanem a szerzőt. Nem az eredeti szerzőt, Peter Yarrow-t az ötletes nevű Peter, Paul and Mary együttesből, hanem a magyar szöveg íróját, Muzsay Andrást.

Eredetileg Puff a bűvös sárkány, és ez a puffogás vagy pöfékelés beindította a hallgatói fantáziát, amely szerint ez titkos marihuána induló volna, hiszen a kisfiút Jackie Papernek hívják, márpedig a marihuánát papírba szokták csomagolni, a tenger, ahol a sárkány él, angolul sea, vagyis C, ami a kokain első betűje volna. A szerzők tiltakoztak, és így leírva tényleg marhaságnak tűnik az egész. A fordító Muzsay mindenesetre kikerült minden lehetséges félreértést, Paff lett Puffból, és nem Pöff, Jackie Paper is egyszerűen Jani, nincs mit félreérteni.  

Ott a közértben sárkányok és kisfiúk helyett Muzsayra gondoltam, aki igazi mesei figura lett öregkorára, nagyszakállú, melegítős, botos bácsi volt, aki ennek ellenére délelőtti sajtóvetítésekre járt. Az emberek kérdezgették, hogy ki ez, annyira nem illett a környezetébe. De mintha csak azt mondta volna, annál rosszabb a világnak, ha rajtam csodálkozik, ha én nem illek bele.

Örökké él a sárkány, nem úgy a kisfiú, éneklik. Azt kell csak eldöntenünk, Muzsay melyik volt. Inkább a sárkány.