Már a legelső Sherlock Holmes-regényben fölrajzolja Arthur Conan Doyle a mesterdetektív különcségeit. Dohányzik, kábítószerélvez és hegedül. És persze, szereti hallgatni a mások hegedülését, az egyik kihallgatást azért is fejezi be gyorsan, hogy elérje még Norman Neruda koncertjét, aki csodálatosan játszik Chopint(?).

De ki az a Norman Neruda? A neve alapján két gyors félreértést kell tisztázni. Az egyik az, hogy talán spanyol volna, vagy valami dél-amerikai művész, mivel a Neruda név cseh, pontosabban, ha jól tudom, morva, a chilei költő Pablo Neruda Jan Neruda iránti tiszteletből változtatta meg a nevét. A másik félreértési lehetőség (ezzel az angolul olvasóknak nem kell megküzdeni), hogy Norman Neruda férfi volna, tekintve, hogy Norman. De a Norman is vezetéknév, Wilma Neruda fölvette első férje nevét, ami, tekintve, hogy boldogtalan volt a házasságuk, szép dolog tőle. Elválni nem tudtak, de svéd férje, Ludwig Norman halála után férjhez ment a Hallé Orchestra alapító-névadójához, Charles Halléhoz. Föl is vette a nevét, így aztán az amúgy is soknevű (Wilhelmine, Wilma, Neruda, Norman-Neruda) művész ettől kezdve Lady Halléként lépett föl. Késői volt a boldogság, nem is tartott sokáig, mindössze hét közös év adatott neki, de Anglia annyira tisztelte mindkettőjük művészetét, hogy az özvegy Itáliában kapott egy palotát a királynőtől. Nem maradt ott, mivel az első házasságából született fia hegymászás közben életét vesztette a Dolomitokban. Az özvegy visszatért Londonba, hatvanévesen visszavonult, attól kezdve már csak a különlegesen szerencsések hallották őt játszani. Meg a tanítványok, mert később Berlinben tanított is, 1911-ben bekövetkezett haláláig. A hangszere ma az ő nevét viseli. Hogy kinél van most, vagy ki a tulajdonosa, azt nem tudom, de egy időben Zsigmondy Dénes játszott a Lady Hallé Stradivariuson – ez is egy titkos kapcsolat Mr. Holmes és a magyarok között.