Furcsa, mert az egyik Little Richard nekrológban pont azt olvastam, hogy húsz év múlva nem fogják tudni az igazi nevét… De hát fogják tudni, vagy elvben fogják, hiszen épp az a különleges számunkra Little Richardban, hogy annyira jelen van és volt (és lesz) a magyar könnyűzenében. Nem csak a Hungáriára gondolok, ami játszotta is a számait, utánozta is az éneklését, meg hát a Duci Juci sem véletlenül emlékeztet a Tutti-Fruttira, hanem sokkal inkább az Illésre, amely dalban jelölte meg az ősforrást. A hatvanas években a tévé kétszer is fölvette az Illéssel a Little Richardot, az egyik film dögösebb, a másik viccesebb, mert meghívták a stúdióba a nagy öregeket, Szentágothai, Benedek és Öveges professzor hallgatja, hogy Szörényi sikítani akar. Sőt, meg is teszi. Vagyis Benedek nem hallja, mert füldugót használ, de helyesek mindhárman.

De hát nem is ez a lényeg, hanem Little Richard neve, ami elhangzik a dalban, Richard Wayne Penniman. Igaz, egy barátom egészen tegnapig azt hitte, hogy az a szöveg: Richard épp enni ment. De a lényeg az, hogy húsz év múlva sincs más dolgunk, mit emlékezni erre a névre. Rajtam ne múljon.