Ez a régi h-moll mise lemezem, a felvétel pedig még annál is régebbi, aminek látszik, mert a Hungaroton annak idején megvette az EMI kiadvány magyar kiadásának jogait, hogy ne maradjunk normális h-moll mise nélkül. Az idő eljárogat a lemezek fölött is, ma nem annyira könnyű végighallgatni ezt a hat lemezoldalt (vagy két CD megfelelőjét), mert az egészben van valami velőtrázó, főleg a kórustételekben. De hát az énekesek!
Azért is tettem ide a saját példányomat, mert két aláírás is van rajta, és furcsa módon mindkét énekesnek, Nicolai Geddának és Hermann Preynek is ma van a születésnapja. Az előbbi 95, az utóbbi 91 volna, ha volna.
Csak az utóbbira koncentrálva: tudom, hogy ez nem sokat jelent, de ha magamnak hangot lehetett volna választani, akkor Prey hangját választottam volna. Mert, persze, klassz dolog tenornak lenni, és komoly dolog basszusként megzörgetni az ablakokat, de a bariton, ez a bariton, amelyik úgy énekel, mintha beszélne, és úgy beszél, mintha énekelne, az egészen más. Az nem fellépés, hanem élet. Mindig is ezt éreztem, ha Prey énekelt, hogy eltűnik a két élet, a hivatalos és a magán közötti különbség. Nem akarok igazságot tenni a múlt század nagy dalnokai között, de talán igaza van annak az izgatott kommentelőnek, aki azt írja, hogy ha valakinek Fischer-Dieskau a legnagyobb dalénekes, akkor az még nem hallotta Hermann Preyt. Mert hogy tényleg így van, vagy még ígyebbül: Fischer-Dieskau szövegközpontúságában mindig éreztem valami földközeliséget, Prey viszont teljesen természetesen élte meg és tette átélhetővé a zene és a szöveg egységét. És nem csak dal, nem csak Figaro, nem csak Beckmesser, de operett is, lipitylotty bécsi dalok, hogy a Práterben nyílnak az utolsó rózsák.
És Bach, Bach, Bach, nem csak a h-moll mise, de a Máté-passió is, vagy a Kreuzstab-kantáta. Azért most a h-moll misénél, és annak magyar kiadásánál maradva nincs jobb ötletem, mint idemásolni azt, amit Uhrmann György írt róla a kísérőfüzetében: szeretetreméltó lényéből ellenállhatatlan kedvesség sugárzik.
Ennyit mindannyian megpróbálhatnánk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csodabogár 2020.07.11. 09:15:42
Prey pályája vége flé, sokat szerepelt a német tv-ben, sőt emlékezetem szerint még egy nagy búcsúestet is tartottak neki, ahol persze a végé a My way-t énekelte német szöveggel.
András L 2020.07.11. 21:51:09
Fischer-Dieskau pedig csak daléneklésben volt hiteles.
A Corelli-s Tosca és a Bergonzi-s Carlo gyenge pontja....
stolzingimalter 2020.07.12. 07:18:36
András L 2020.07.12. 07:50:38
stolzingimalter 2020.07.13. 07:20:55
András L 2020.07.13. 07:40:16